Tanács
Álmos, esős szombat délután volt.Olyan birkaáztató eső esett, nyugodtan és állhatatosan, mintha soha sem akarna véget érni .Valami könyvet böngésztem és majd lefordultam a székről, úgy elnyomott az álom.A kaputelefon hangja riasztott fel álmatag állapotomból. -Tessék?! - Feljöhetek,-hallottam egy női hangot. Te jó ég ez meg ki a fene ilyen időben?! Hajni? Létezik? Ő volt az utolsó, akire gondoltam volna, hogy valaha is feljön hozzám. -Hát persze, gyere. Még mindig hüledezve, kimentem a folyosóra, hogy ajtót nyissak neki. - Huh, nem semmi hozzád feljönni- mondta levegő után kapkodva. - Ugyan már, ez csak a harmadik emelet. Gyere, ide lerakhatod az ernyőd. -Biztos csodálkozol, mit is akarhatok, itt és most- tőled. - Őszintén szólva-igen. -Tulajdonképpen nem tudtam kihez fordulni, de úgy éreztem, beszélnem kell. Ki kell beszélnem magam, -magamból. -Rendben.Köszönöm a megtiszteltetést és az irántam tanusított bizalmat. Foglalj helyet és akkor lássuk a - medvét... De előbb csinálok egy kávét. - Az jó lesz .
Megcsináltam a kávét és valami rágcsálni valót is előkotortam a spájzból. Hajni ramaty állapotban volt. Smink nélkül, karikás ,kisírt szemmel nem is a Hajni volt, hanem csak halovány mása múlt heti önmagának.Két kezét melengetve a csészével, bámult a gőzölgő kávéba. -Láttam. -Láttad? Kit? Mit? - Szabit. - Szabit?(Jó ég!!! Ki ez a Szabi? Aztán beugrott-a Szabi a Hajni férje.Nem akartam froclizni, hogy naháááát, láttad a Szabit, hát ez hullajó.Egyébként nem szoktad látni?.De a helyzet komolysága nem engedte, éreztem-gáz van). -Egy nővel. Kézenfogva. Négy nappal ezelőtt. Nem vettek észre. Padlón vagyok. Szabi még nem tudja, hogy tudom... -Akkor lépéselőnyben vagy. -De nem tudom mit csináljak.Te voltál hasonló helyzetben, gondoltam megértesz... -Megérteni megértelek, de tanácsot adni nemigen tudok, végső estben , éppenséggel mondhatok valamit. Rajtad áll mit csinálsz.Állj a párod elé, mondd, hogy mondanivalód van. Vagy hívd meg egy kávéra, és tárd elé, hogy mindent tudsz, azt is mondd, hogy van bizonyítékod.Nem tudom, milyen a férjed.Lehet, hogy mindent tagadni fog és azt mondja, rosszul láttad.Az én (volt)férjem ugyanis így reagált- rosszul láttam.És pofátlanul, pökhendien viselkedett.Tudod, a támadás a legjobb védekezés. De az is lehet, hogy megtörve, bűnbánóan bocsánatodért esedezik.És ostorozza magát- milyen hülye is voltam... Tényleg sajnálom, de nem tudom mi okosat is mondhatnék. Ismétlem- csakis rajtad múlik mit lépsz, mit akarsz, hogyan döntesz, mennyire vagy határozott. Szereted-e a férjed annyira ezek után is, vele akarod élni tovább az életed, bízol-e még benne a történtek után. Megkérdezheted tőle, ő hogy érezné magát, ha te is úgy viselkednél mint ő.Ő mit tenne ebben a helyzetben. - Nem tudom, nem vagyok elég okos. Tudod, mielőtt a saját szememmel láttam volna őket, szófoszlányokat hallottam a munkahelyén, mikor egyszer bementem hozzá...... de elengedtem a fülem mellett. Aztán a mobiljával fekszik és azzal kel, azzal megy a klotyóra, azzal zuhanyozik... - Beszélned kell vele, annak semmi értelme, hogy emészd magad. - Minden megfordult a fejemben.... Itt a két gyerek... Gyuri tizenöt, Timi tizenhárom. Szabi negyvenhét... az a kis nő meg biztos húsz évvel fiatalabb tőle, meg tőlem is- mondta mélázva. -Figyelj szedd rendbe magad, akár milyen nehezedre esik is.Változtass hajszínt, frizurát... vegyél egy-két rucit, akár a turiban is. Légy Szabival még kedvesebb-- de beszélned kell vele. Azt feltétlenül.
Egy ideig még csevegtünk.Az eső még mindig esett. Úgy éreztem, Hajni lehet egy tehertől megkönnyebbült, de újabbakkal megterhelve ment el. Házassági tanácsadó biztos nem leszek.