Szerencselánya
Előre bocsátom - nem vagyok se idegen kultúra, se faj-, se férfigyűlölő.Csak, egyszerűen viszolygok egyes kultúráktól, pontosabban, ahogy abban a közegben a nőkhöz viszonyulnak.Nem mutatok ujjal senkire...
Egy nő-akiért száz tevét is ígérnek( vagy akármi mást), hogy- megkapják, aztán ha megkapták, egy idő után a nő sora rosszabb, mint egy tevéé( persze, kivételek mindig akadnak- mint általában).
Mindezeknek a rémületes dolgoknak a tudatában, azt mondhatom- hát én a szerencse lánya vagyok, hogy épp oda születtem ahova, és amikor, 
a kellő időben, a kellő helyen 
. Nem kényszerültem csadort viselni,vagy éppen nem nyírtak kopaszra, nem metéltek meg( körül vagy ki?) nem kényszerítettek férjhez...Soroljam még? Iskolába járhattam, mi több egyetemre( azt, hogy nem fejeztem be az csak a saját marhaságomnak, felelőtlenségemnek és miegyébnek tudható- de csakis saját hibám), fiúkkal játszhattam. Férfi kiséret nélkül oda mehettem, ahova akartam( meg ahova szüleim engedtek-ez akkor kegyetlen korlátozásnak tünt, de ez semmi ahhoz képes, amit sok lánygyermeknek, nőnek a mai napig el kell viselnie). Ugyan azokért a bűnökért, hibákért( mi is a bűn?) másképp ítéltetik meg egy férfi, másképp egy nő...
Miért is vagyunk? Férfiak, nők? Hogy versengjünk? Hogy ócsároljuk egymást? Én vagyok a naív , idealista idióta-- egymásért vagyunk, egymásnak( naaagy globálisan), hogy haladjunk már valamerre,.. valamire...vállvetve. Nem akarok felnézni egy férfira. És azt sem akarom, hogy ő felnézzen rám. Én sokkal többet akarok- nézzünk egymás szemébe( ha kell sámlira állok vagy hokedlira), aztán nézzünk előre és menjünk- az úton.
Nem akarok olyan testi erővel bírni, mint egy férfi.De szellemileg,lelkileg,agyilag nem vagyok se zokni se gyökér... Vannak saját gondolataim, véleményem- ha nem is egyezik a tiéddel.Döntéseimet, hagy hozzam meg én...vállalva értük a felelősséget.És ahogy elfogadom a TE döntéseid, miért ne fogadhatnád el a z enyém- aztán- közösen is dönthetünk... vannak variációk 
