Ez is én vagyok

 Egy életen át tart. A felvétel a fogantatásnál kezdődik.Kilenc hónap előkészítő(általában), aztán jön a -csapjunk a lecsóba. A tanulás- folyamatos, ahogy az osztályzás is. A tantárgyak listája állandóan gyarapszik- barátság, kitartás, őszinteség, becsület, hűség, empátia.... Nagyon sokszor elbukunk-de a felállást is meg kell tanulnunk. Sok tudást a memóriába archiválunk, hogy aztán néhanapján- aktiváljuk.        Tagozatok, kurzusok, szemináriumok, önismereti tréningek( szeretem ezt a kifejezést), állomások "iskoláztatásunk", érésünk hosszú folyamatában...

A konyhában készítem az ebédet. A lányom kifejezett óhajára- rántott hús, spéci panírral- a morzsába szezámmagot kevertem.Köret-sárgarépa főzelék.Rég csináltam. Akkor-jó:  Gyerekem-segíts megpucolni a répát. Mindenki csendben csinálja a dolgát.Azért időnként dohogok- utálom, ha a morzsa szénné ég.Vagy csak én vagyok ilyen béna?  Mama, nézd-ha így pucolom a répát, akkor sokkal gyorsabb. Mosolyogva  a gyerekemre nézek: Látod-felfejlesztetted a -technológiád, és erre magadtól jöttél rá. Ez aztán a  valami. Igy van ez az életben is... És a lányomból kidurran a  nevetés. Csak röhögj a jóanyádon, ugye milllyen okosakat mondoknéha?